Bonneville sós síkság
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Bonneville sós síkság (Bonneville Salt Flats) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország(ok) |  USA |
| Állam | Utah |
| Megye | Tooele |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Észak-Amerika |
| Területe | 260 km² |
| Legmagasabb pont | 1,286 m |
| Elhelyezkedése | |
 Bonneville sós síkság
Pozíció Utah térképén
| |
 é. sz. 40° 47′ 59″, ny. h. 113° 48′ 00″40.799700°N 113.800000°WKoordináták: é. sz. 40° 47′ 59″, ny. h. 113° 48′ 00″40.799700°N 113.800000°W | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bonneville sós síkság témájú médiaállományokat. | |
A Bonneville sós síkság (angolul Bonneville salt flats) a pleisztocén korból származó Bonneville-tó kiszáradt medre az Amerikai Egyesült Államokban, Utah államban. Tükörsima felszíne különösen alkalmas autók szárazföldi sebességi rekordjainak felállítására.
A kiszáradt tó
[szerkesztés]A kiszárad tó különlegessége, hogy a bepárlódott só hatalmas területen (kb. 260 km²-en)[1] rendkívül tömör és tükörsima, vízszintes felületet eredményezett. Ez a legnagyobb ilyen képződmény a Utah állambeli Nagy-sóstótól nyugatra fekvő számos kiszáradt meder közül.
A terület Benjamin Bonneville után kapta a nevét, aki az amerikai hadsereg tisztje és Nyugat-Amerika felfedezője volt a 19. században. A vidéket 1907-ben kezdte vizsgálni Bill Rishel és két helyi üzletember, hogy miként lehet közlekedni a síkságon keresztül Pierce-Arrow márkájú autójukkal. Az első, állandó közlekedési lehetőséget, vagyis a tómedret átszelő vasútvonalat 1910-ben adták át.
Bonneville-versenypálya (Bonneville Speedway)
[szerkesztés]A Bonneville sós síkság Wendoverhez közel eső részét autó- és motorversenyek lebonyolítására tették alkalmassá. Számos szárazföldi sebességi rekord dőlt meg itt. Ugyan a motorsport 1912 óta jelen van a Bonneville sós síkságon, de igazán nagy népszerűségre csak az 1930-as évektől tett szert a terület, miután a híres sebességrekorder, Sir Malcolm Campbell az egyre növekvő csúcssebességű rekorddöntő autóit 1935-ben ide költöztette a Daytona Beach tengerparti homokjáról. Ebben az időben már a 300 mph (483 km/h) elérése volt a cél.
Hagyományosan minden év nyarának kezdetén az utahi közlekedési minisztérium nyitja meg a pályát, amely eredetileg két részből állt. Az egyik egy körülbelül 16 kilométer hosszú nyílegyenes pályaszakasz, amely kifejezetten a sebességrekordok felállítására készült. A másik egy zárt ovális vagy szabályos kör alakú pálya, amely a távolsági versenyek lebonyolítását szolgálta. Ez utóbbi hossza 16 és 19 kilométer között változott az aktuális talajviszonyoktól függően.
Az 1990-es évek óta a pálya kialakítása az aktuális rendezvény szervezőinek feladata. A rendezők napokkal vagy hetekkel a verseny előtt felkutatják a síkság legmegfelelőbb részét az esemény lebonyolítására, majd megkezdik a pálya kijelölését. A pályabírók rögzítik az időmérő pontokat, majd a verseny előtti napon kihelyezik a pálya nyomvonalát jelző eszközöket. Eredetileg a nyomvonalat egy közepén felfestett fekete csíkkal oldották meg, amelyet később a sáv két szélére festett csíkok váltottak fel. Ma zászlókat és bójákat helyeznek ki.
Szárazföldi sebességi rekordok
[szerkesztés]
A Bonneville sós síkság számos kategóriában felállított szárazföldi sebességi rekord helyszíne. Néhány példa:
| Év | Pilóta | Jármű | Sebesség (mph) | Sebesség (km/h) |
|---|---|---|---|---|
| 1935 | Malcolm Campbell | Blue Bird | 301,129 | 484,620 |
| 1963 | Craig Breedlove | Spirit of America | 407,447 | 655,722 |
| 1964 | Art Arfons | The Green Monster | 434,022 | 698,491 |
| 1965 | Craig Breedlove | Spirit of America - Sonic 1 | 600,601 | 966,574 |
| 1969 | Burt Munro | Indian Scout V-Twin - motorkerékpár | 201,83 | 322,93 |
| 1970 | Gary Gabelich | Blue Flame - rakéta autó | 622,407 | 1001,667 |
| 2001 | Don Vesco | Vesco Turbinator - gázturbinás autó | 458,443 | 737,792 |
| 2004 | R. Schroe | Buckeye Bullet - elektromos autó | 314,958 | 506,876 |
| 2006 | Andy Green | JCB Dieselmax - dízel autó | 350,092 | 563,418 |
Érdekességek
[szerkesztés]- Számos film (Warlock, Függetlenség napja, A leggyorsabb Indian, A Karib-tenger kalózai, Csillagok háborúja VIII: Az utolsó Jedik) forgatási helyszíne volt a kiszáradt meder.
- A terület után kapta nevét a Pontiac 1957 és 2005 között gyártott „zászlóshajója”, a Pontiac Bonneville valamint a Triumph brit motorkerékpárgyár 1959 és 1983 között forgalmazott Triumph Bonneville típusa is.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Bonneville Salt Flat – Encyclopædia Britannica (angolul)
További információk
[szerkesztés]- Rövidfilm a Blue Flame rekorddöntéséről. YouTube
- Rövidfilm a Vesco Turbinator rekorddöntéséről. YouTube
- Rövidfilm a Buckeye Bullet rekorddöntéséről. YouTube
- Rövidfilm a JCB Dieselmax rekorddöntéséről. YouTube
- Hatrészes film a Bonneville-i sebességrekordokról. YouTube [halott link]
